Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Ezen belül arról, hogy az ember test, lélek és szellem. Az ember testéről és szelleméről már volt szó, most pedig az ember lelkéről szólok. Olv. 1Móz 2,7. Luk 14,26: Ha valaki… meg nem gyűlöli… még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

Az 1Móz 2,7-ben azt olvastuk, hogy az ember élő lélek. A Luk 14,26-ban az Úr Jézus alapvetően fontos dolgot mond a lelkünkről: meg kell gyűlölni…

Szó lesz: 1. Az ember lelkéről általánosságban. 2. Miért kell meggyűlölni a lelkünket? 3. A megszentelődésről.

1.) Az ember lelkéről általánosságban

Az emberre legjellemzőbb a lelke. Annyira, hogy az Ige sokszor használja az ember helyett a lélek szót. Pl. 1Móz 46,27: József fiai pedig, kik Egyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész házanépe, mely Egyiptomba ment vala, hetven lélek. Az ember lelke, maga az élete. A lelkünk = az énünk; az, akik vagyunk.

Isten az emberi léleknek gondolkodási, érző és akaró képességet ajándékozott. Ez a három: az értelem, az érzelem és az akarat a lelkünk fő területe. Egy-egy emberre jellemző, hogyan gondolkodik pl. az anyagi világról, más emberről, Istenről, nehézségekről, stb. Az érzelmei is jellemzőek. Vannak nagyon érzékeny és kevésbé érzékeny lelkű emberek. Vannak a másikkal együtt érzőek, és együtt nem érzőek, stb. Jellemző az emberre az akarata is. Pl. van erős akaratú és gyenge akaratú ember. Van jót akaró és rosszat akaró, hogy a szélsőséges eseteket említsem, és a kettő között sok az átmenet.

Az ember felelős a lelkéért. A hívő és hitetlen ember is. Felelős a gondolkodásáért, az érzelmeiért és az akaratáért is. Azért is, hogy kire hallgat, kinek vagy minek engedi, hogy befolyásolja a gondolkodását, érzelmeit és akaratát. Felelős, mert a gondolatai, érzelmei és akarata szabja meg az ember cselekedeteit, amiért felelünk, elsősorban Isten előtt, de sokszor még emberek, vagy hatóságok előtt is.

Mik befolyásolják a lelkünket: a gondolatainkat, érzelmeinket és akaratunkat?

A lelkünk központban van, minden átmegy rajta, minden hatással van rá: a testünk, a szellemünk, a külvilág, a többi ember, amit látunk, amit hallunk.

A testünk befolyása. Gondoljunk arra, ha fájdalmaink vannak, különösen, ha az erős, akkor mikre szoktunk gondolni, mit érez a lelkünk, és mit akarunk tenni. Vagy ha éhesek, szomjasak vagy fáradtak vagyunk, stb.

A szellemünk befolyása. Ugyanabban a helyzetben teljesen mások lehetnek a gondolatai, érzelmei és akarata egy hívő és egy hitetlen embernek, mert a szelleme másként befolyásolja. Sőt a hívő emberek közt is van különbség aszerint, hogy mennyire tud Isten Szellemére figyelni, és Neki engedni.

A külvilág is befolyásolja a lelkünket. Az emberek, az események, amit látunk, hallunk, tapasztalunk, hatással van a gondolkodásunkra, érzelmeinkre és akaratunkra is. Ezért kell kerülni azokat, amik rossz irányban befolyásolnak!

2.) Miért kell meggyűlölni a lelkünket?

Az Úr azt mondta: Ha valaki… meg nem gyűlöli… még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Mi ennek az oka? Az, hogy a lelkünk, az énünk a bűn miatt nagyon megromlott és megnőtt. Az ember „istennek képzeli magát”. A hívő ember lelke változik ugyan, de nagyon nehezen és lassan. Sokáig olyan marad, amilyen hitetlen korában volt. Mondok példákat az Ige alapján.

(1) Gondolatainkról.

Miről szoktunk gondolkodni? Gyakran mi is a földiekről és testi dolgokról, mint a hitetlen ember. Fil 3,18-19: Mert sokan járnak [másképpen], kik felől sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik [mindig] a földiekkel törődnek. A hívőknek már nem annyira durván és nyíltan fontos a hasuk, mint a hitetleneknek, de azért nekünk is meg kell tagadnunk. Vagy a dicsőség keresése. Ez sem olyan formában megy, mint a hitetleneknél. Ők a világ előtt keresnek dicsőséget. A hívő embert ez is megkísértheti, de még inkább az, hogy a gyülekezetben, a hívők előtt legyenek elismertek, a szolgálatukban, a forgolódásukban. Luk 16,15b: Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos (tekintély), az Isten előtt utálatos.

Tehát vigyázni kell a gondolatainkra! 2Kor 10,5: Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak! Minden gondolatunkat az Ige mérlegére kell tenni, hogy egyezik-e Isten és J. Kr. akaratával! És ha nem egyezik, akkor meg kell gyűlölni, „foglyul kell ejteni”, el kell hallgattatni, és el kell vetni.

(2) Az érzelmeinkről.

A hitetlen ember mindent megtesz, akár bűnös dolgokat is, hogy jól érezze magát. A hívő embereknél az érzelmek más formában jelentkeznek, de jelentkeznek.

Van, amikor az érzelmeink megcsalnak. Pl. ha vétkezünk, néha úgy érezzük, hogy mindennek vége, Isten már nem bocsát meg. Ez nem igaz, mert az Ige mást mond!

Van, amit el kell vetni. Kol 3,8: vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ezek felfokozott érzelmi állapotban szoktak előjönni. Mivel bűnök, el kell vetni!

Meg kell bocsátani. Kol 3,13: Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is. Sokszor azt gondoljuk, ha már szenvedem a másik szavait, eljárását, tetteit, gondolkodását, akkor nem szeretem. Ez nem igaz. Éppen a szeretet miatt kell elszenvedni a másikat. Ef 4,2: Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben. Nem az érzelem számít, hanem az, hogy megbocsátok a másiknak, és hosszútűrő vagyok iránta.

(3) Az akaratunkról.

Hitetlen korunkban a testünk, a test kívánságai foglyul ejtették az akaratunkat.

Ef 2,3: Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is. Ez alól felszabadultunk, és arra kell figyelni, hogy ne akarjak mást, mint amit Isten akar. Ha mást akarok, azt gyűlöljem meg, és vessem el. Máté 23,37: Jeruzsálem, Jeruzsálem! … hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ennek szörnyű következménye lett.

Az Úr Jézus lelke is szerette volna kikerülni azt, ami a kereszttel járt, de akaratát az Atya akarata alá rendelte. Ján 12,27: Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. Igen, Atyám!

223.ének: Te kösd tiédhez teljesen az én akaratom, Uram, / hogy azzal mindig egy legyen, belésimuljon boldogan! / Ó, drága iga és teher, mely hordoz, emel, áldást rejt! / Így vagyok boldog és szabad, ha akaratod foglyul ejt.

3.) A megszentelődésről

1Thess 5,23-24: Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi [azt].

Az Úr a hívőket mindenképpen megszenteli. Ez azt jelenti, hogy tisztákká és feddhetetlenekké tesz. 1Pét 1,15-16: Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

A szellemünk megszentelése egy pillanat alatt megtörtént, amikor újonnan születtünk, és a Szt. Szellem életre keltette a mi szellemünket.

A testünk ugyan a Szt. Sz. temploma, de még nincs megváltva. Róm 8,23b: várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. A feltámadásig még benne van a bűn.

A lelkünk megszentelése pedig olyan folyamat, ami egész életünkön keresztül tart. Azért, mert a lelkünkben nagy mélységek vannak, és folyamatosan hozza az Úr napvilágra az újabb és újabb dolgait, amit meg kell gyűlölni.

Egyszer azt kérdezte valaki: miért nem mehet ez is végbe egy pillanat alatt? Azért, mert ki sem bírnánk, ha az Úr egyszerre szembesítene azzal, akik vagyunk, amik a lelkünkben vannak. Bizony a lelkünkben nagyon sok gyűlölni és elvetni való van.

Ez azért is nehéz, mert a lelkünk mi vagyunk, az énünk, és szeretjük magunkat. Isten is szeret, de azokat nem szereti a lelkünkben, amik előbb-utóbb tönkre tennék az embert, a kárhozatba sodornák. Éppen ettől akar megszabadítani, megtisztítani.

Hogyan végzi Isten a megszentelő munkáját bennünk? Először is az Ige és a Szt. Sz. által. Ef 5,25-27: Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben a Gyülekezetet, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.

Aztán, ha ez nem elég, akkor megfenyít. Olv. Zsid 12,5-11. 14. Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat. Isten megfenyíti a gyermekeit, hogy szentek legyünk!

Amelyik gyermek nem részesül fenyítésben, az korcs, fattyú! Sajnos a nyugati világban nem fenyítik a gyermekeket. Ugyanis a pszichológusok szerint a fenyítés rossz, és azt büntetik. Ezért egy korcs nemzedék nő fel. Mindegyik járja a maga útját, gőgös, önmagát isteníti, és lázad az egyedül igaz Isten ellen. Úgy járnak, mint Adónia. 1Kir 1,5-6: Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! … Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Adóniát nem fenyítette az apja, ezért fuvalkodott fel. Nem fogadta el, hogy Isten és Dávid, az apja Salamont tette királlyá, hanem ő akart király lenni. Tragikus vége lett: Salamon kivégeztette.

Befejezés

Isten szereti az embert. Az Úr Jézus megváltotta a lelkünket. Zsolt 49,8-9a: Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy lelküknek váltsága drága. Máté 16,25: Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Ján 12,25: Aki szereti a maga életét (= lelkét), elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét (= lelkét) e világon, örök életre tartja meg azt. Veszítsük el a lelkünket itt e világon az Úrért, és akkor az örök életre tartjuk meg azt. Ámen.